1. A történelmi anyaország csonkítatlan, szellemi birtokbavétele

Kérdés: A ,,történelmi ország" és a ,,szellemi birtokbavétel" nem kavarja-e fel a ,,revízió" vádjával jelenleg is hangoskodókat?

Válasz: Bizonyára felkavarodnak ezek az indulatok. Azonban

I.) a ,,lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének lenni" kitétel és Trianon nemzeti katasztrófaként való felfogása és emlegetése már 1990-ben felszította a nemtelen indulatokat;

II.) az igazság a történelmi országra vonatkozóan kétségbevonhatatlan, mint ahogy az is, hogy 1868 óta tételes törvény - azelőtt a befogadás és háborítatlanság szokásjoga - tette minden nemzetiségű lakosa közös hazájává ezt az országot, amelyet egyetlen nem magyar nemzetiségű néprésze sem az akkori vagy jelenlegi bármely elfogadott önrendelkezési akaratnyilvánítások valamelyikével kinyilvánított szándéka szerint hagyott el;

III.) a magyarság is és minden más, földrajzilag a történelmi határok között, államjogilag a Szent Korona tagjaként annak szabadságában és méltóságában osztozva együtt élő minden térségbeli honos nemzet magáénak kell tudja és vallja ezt a történelmi országot, függetlenül a mai határoktól, amelyek az utóbbi 80 esztendő világpolitikai szörnyszüleményei;

IV.) az igazságtalanság mindenkit sújt, akár haszonélvezi, akár szenvedi, de természetesen a tévhitük, vagy inkább önös, sőt ön- és közpusztító, talmi érdekeik szerint viselkedő haszonélvezők sérelmezik az emlegetését, ami érthető, de nem elfogadható és még kevésbé mértékadó szempont;

V.) a ,,történelmi" és ,,szellemi" jelzők minden jószándékú magyar és nem magyar számára egyértelműek kell legyenek, de éppen azt nagyon is szükséges tudatosítania az Ország területén ma osztozó utódállamok népeinek, hogy a mai abszurd állapot természetellenes, és mint ilyen okvetlenül megoldandó és megoldható!

2. Határokon belül és kívül élő teljes magyar nemzet

Kérdés: Értelmezhető-e a ,,teljes nemzet" fogalmának hangsúlyos bevezetése magyar állampolitikai szempontból?

Válasz: A magyar, mint a XX. századi Európában példa nélküli társadalmi és politikai katasztrófa sújtotta európai nemzet számára az összetartozás és az ebből fakadó összetartás élesztése és ápolása alapvető emberi és politikai jog! Ezért

I. a magyar kormánypolitika súlyponti feladata kell legyen a gyakorlati, nemzetpolitikai jogértelmezés és a megfelelő alkalmazások kimunkálása ugyanúgy, mint ahogy a nyugat-németországi össznémet ügyekben a németek megtalálták és alkalmazták a leggyakorlatiasabb módozatokat, amit világháborút indító nép létükre sem vett tőlük soha senki rossznéven, bár természetesen ,,revansizmus" volt ellenük is a vád;

II. az őshonos, történelmi anyaországbeli magyarság és a kiszakadt, kitelepült vagy kimenekült néprészhez tartozók részére biztosítani kell önazonosságuk megtartásának minden lehetséges nemzeti és nemzetközi politikai és államjogi feltételét.

3. A Szent Korona országainak érdekei

Kérdés: Szabad-e, lehetséges-e gyakorlati politikai jelentőségre emelni a ,,Szent Korona" szimbólumot minden vitathatatlan szellemi-történelmi jelentősége és a néplélekben gyökerező tisztelendősége ellenére?

Válasz: A Korona, mint kegytárgy és a Szent Korona, mint intézmény, és mint ilyen politikai integritás-szimbólum, minden összetartozásuk mellett és ellenére más kategóriát képviselnek. A politikai integritás - Hungaria semper libera - ezer esztendőn át politikai axióma, és mint ilyen alapintézmény volt, amin az sem változtathatott, hogyha történetesen 150 évig három részre szakadt ország vagy bármiféle más ,,idegen uralom" volt, vagy 80 éve ,,Trianon" van, mint pillanatnyi politikai ,,realitás". A királyt ennek következtében nem a származása, hanem kizárólag a megkoronázása, tehát az ,,ország"-gal való összekapcsolása hozhatta uralkodási-országlási pozícióba! A választás és ezáltal a mindenkori választók ,,népfelség"-ének ilyen ezeréves és mai fogalmak szerint is gyökerében demokratikus hagyománya mellett a Szent Korona, mint intézmény egyedülállóan közös történelmi alkotása és emiatt közös kincse az általa képviselt-összekapcsolt népeknek és az évezredes életterüket képe ző területek politikai összetartozásának valóságos, tárgyi kifejezése! Ezért

I.) a korokon és nemzedékeken át és felett, közmegegyezéssel uralkodó igazságok rangsorában közjogi-nemzetpolitikai értelemben mindmáig változatlan érvényű, ezért a legfelső rendű a Szent Korona igazsága, amelyet semmiféle újabb kori, magyar vagy nem magyar parlament, sem más népképviseleti, vagy más közhatalmi intézmény térségünkben vagy nemzetközi szinten soha nem hatálytalanított, és amelynek ezért az alapjelentése ma is a többnemzetiségű, de mégis egységes, történelmi ,,örök" Ország, mint alapintézmény;

II.) térségünkben a Szent Korona, mint intézmény közjogilag ugyanolyan alapadottsága és egyben pillére is minden jövőképes államiságnak, mint volt ezer esztendőn át, és mint amilyen maga a minden változatosságában is egységes Kárpátok övezte földrajzi tér, és ezáltal tárgyi és közjogi-politikai alapja térségünk Európában példa nélküli geopolitikai egységpotenciájának!

III.) a Kárpát-medence népeinek ma közös feladata és kötelessége a Szent Korona Intézmény fenntartása évezredes rangjához, valódi jelentőségéhez méltóan, és következetes alkalmazása a mai, katasztrofálisan rendezetlen viszonyok gyökeres rendbetételéhez a következő évezredre!

4. Államalkotó szerep

Kérdés: A magyarság ,,államalkotó" szerepéről nem anakronizmus-e mai vonatkozásban beszélni, nem élezi-e ki az ilyen felvetés a viszonyt a trianoni utódállamokkal?

Válasz: A Trianonnal szétdarabolt ezeréves állam helyreállításának kérdését bizonyos értelemben okkal lehet ,,államalkotás"-nak minősíteni. A párhuzam azért is szembetűnő, mert sem tíz évszázada nem volt, most sincs szó semmiféle területhódításról, vagy valamiféle erőszakról, ami mindig csak kérészéletű eredményeket szülhet, viszont nagyon is szó van erkölcsökről, ésszerűségről, szervezésről, intézményesítésről, jogalkotásról és tartós eredményt ígérő mindenféle alkotó munkáról. Ebben az ,,államalkotó" munkában nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem tehetség és valós érdemek alapján kell és lehet részt kapnia vagy vállalnia mindenkinek, akinek érdeke a valódi eredmény, ami nem más, mint a Kárpát Medence ismét egymásra talált történelmi nemzeteinek újjá teremtett, erős, egységes állama! Ezért

I. a történelmi Örök Ország újraalkotása nem privilégium, nem a kirekesztő kiváltsága egyetlen itt élő társnemzetnek sem, hanem ellenkezőleg; a feladat egyformán munkára hívja rajtunk kívül mind a tíz - sőt a térképen látható mind a tizenkettő - ,,szomszéd" és érintett országot és népet, vagyis az egész közép-kelet európai régiót;

II.) a nemes vetélkedésnek természetesen helye van, szabad túltenni egymáson az ilyen irányú buzgalomban, sőt magyar részről mindenki szívesen látná a ,,többiek" előretörését, tehát azt, ha nem mi volnánk ennek az új országalapításnak az éllovasai;

III.) arra az álláspontra nyilvánvalóan nem helyezkedhetünk, hogy bárkire is, bármilyen oknál fogva - legkevésbé a rosszul felfogott ,,politikum", vagy a ,,ki tudja mit szólnak hozzá" jelszóval - várjunk, mert a leghatározottabb és azonnali irányvétel, a feladat állampolitika rangjára emelése az ügy szempontjából a mai világhelyzetben létkérdés!

5. Nemzeti érdek - a változékony pártérdekektől hangsúlyosan megkülönböztetve

Kérdés: Választási küzdelemben miért emlegetne bármely párt ,,változékony pártérdek"-et, vagy mennyire hiteles pártfeletti nemzeti érdekről beszélnie vagy ilyet képviselnie?

Válasz: Magától értetődően léteznek pártfeletti, össznemzeti érdekek, amint az kivétel nélkül minden érett demokrácia politikai életmegnyilvánulásaiban lépten-nyomon tapasztalható, sőt magától értetődő! Éppen választások idején szokott döntő szerepe lenni annak, hogy valamely párt mennyire tudja kitapintani az ,,össznemzeti", tehát voltaképpen pártfeletti érdeket, ami az igazi hazafiság alapja minden időkben. Kivételes esetektől eltekintve, a nem párttag választó - tehát a mindenkori abszolút többség! - a legkevésbé az egyes pártokra, mint inkább arra érzékeny és kíváncsi, hogy az egyes politikai színekben ,,páváskodó" - a mai demokráciákban sajnos elvárt, sokszor ízléstelen magamutogatásra kényszerülő - pártok mit tudnak kifejezni a ,,mindenki" nyelvén mindenkinek, tehát mennyire tudják, vagy reménybelileg tudhatják majd önmagukat felülmúlni! Ezért

I.) a ,,pártfeletti nemzeti érdek" kulcsfontosságú téma a pártok választási eredményessége szempontjából, ami az 1998-as választásoknak is alapkérdése kell legyen;

II.) a ,,pártfeletti" témakörök felismerése és határozott, céltudatos felvetése nemcsak jó értelemben vett figyelemfelkeltést szolgál, hanem szilárdan megalapozza az igazi politikai szövetségesek keresését és helyes kiválasztását, ami szintén döntő tényezője a jövő évi választási eredményességnek;

III.) a ,,tisztességre alapozott jólét", amelynek mai társadalmunkban ugyanúgy mint a múltban egyetlen szilárd biztosítéka a Szent Korona feltámadása, mint nemzeti célkitűzés és mint alapvető és közérthető nemzetpolitikai vezérelv a hiteles nemzeti erők 1998-as választási kampányának alapgondolatául kínálkozik!

6. Közös érdekű szomszédok

Kérdés: Hogyan lehet közös érdekű az a szomszédság, amely Trianonnak köszönheti a jelenlegi államiságát, és ezáltal kedvezményezettje a magyarság legnagyobb sérelmének?

Válasz: A Trianon miatt létrejött jelenleg fennálló ,,magyarellenes" politikai állapotok szükségszerűen szembefordítanak bennünket a szomszédság jelentős részével. Ebben a magyarság tiszta lelkiismeretű szenvedő fél, akivel egyre inkább a ,,világ" is rokonszenvezik, ezért igyekeztek görcsösen a többi érintettek rossz lelkiismerettől űzve ún. alapszerződésekkel a mai magyar állam által is szentesíttetni Trianont. Ebben - sok okból teljesen tévesen - a dolog méregfogának az egyetlen kihúzási lehetőségét érezték. Tény az is, hogy a magyar állam revíziós követeléssel mégoly korlátozott, vagy ésszerű mértékben sem állt elő, sőt alapszerződéseket kötött, azonban mindezek ellenére sem lehet még felszínes javulásról sem beszélni, nemhogy valamiféle áldásos fordulatról.
Az egymásközti, tárgyilag ellenséges viszonyok azonban lényegesen különböznek, és ezért különválasztandók a Kárpát Medence térségének a közeli és távoli térségekhez fűződő gazdasági és politikai viszonyaitól és érdekeitől, amelyekben azonnal szembetűnnek az alapvető érdekazonosságok! Ezért

I.) a magyar nemzetpolitika már a mai helyzetben is reálisan tekintheti közös érdekűnek a szomszéd országokat, amennyiben a történelmi Országot, mint térséget tartja szem előtt, függetlenül attól, hogy ezen belül jelenleg milyen - esetenként ütköző - részérdekek működnek;

II.) a történelmi dimenzióban gondolkodó és cselekvő nemzetpolitika éppen azáltal meggyőző eszköze az alapvető kölcsönös érdek tudatosításának az egymásközti viszonyok visszarendezésében, hogy a térségi érdekeink és a világhoz fűződő kapcsolataink kizárólag a történelemben kikovácsolódott együttesünk újraélesztése esetén képviselhetők és fordíthatók valamennyiünk közös javára és hasznára, csatlakozhatunk egyenrangú félként az euro-atlanti közösséghez, vagy bővíthetjük hatalmas tömbként a jelenlegi semlegesek körét;

III.) a térségünket javarészt kitöltő történelmi, közös és éppen ezért Örök Ország kínálja az egyedül igazságos, és ezért minden érdekeltnek elfogadható megoldást a ma egymás ellen fordító, mesterségesen szított, de annál fájdalmasabb, minden érintettet kínzó és nemzetközileg lejárató, ,,nemzetiségi" konfliktusnak!

7. A Szent Korona országai és népei most kerültek ismét abba a helyzetbe, hogy sorsközösségüket számba vehessék

Kérdés: Hogyan vállalhatná a ,,szentkorona" politikai koncepciót az elcsatolt magyarság, nem jelentene-e felesleges többlettehertételt az időszerű és minden erővel támogatandó autonómia-küzdelemben?

Válasz: A ,,Szentkorona" éppen az ezeréves tradícióban gyökerező ,,szentség" okán, mint alapvető kárpát-medencei közjogi adottság, közvetlenül semmiképpen sem tekinthető pártpolitikai vagy napi politikai kérdésnek. Ez a koncepció a történelmi Ország Alkotmánya, - a ,,MI ALKOTMÁNYUNK" - alappillére, ahogy Egyed István professzor, a neves jogtudós 1943-ban e címen kiadott összefoglaló művében 11 évszázad írott és íratlan magyar közjogi felfogásával azonosan bemutatta. Az 1222-ben írásba foglalt Aranybullánk, a megszámlálhatatlan nemzedékek országépítő és fenntartó szokásainak és törvényeinek összessége, a mindenkori szokásjog és a tételes törvények együttese és szerves egysége nem mai találmány és még kevésbé veszthette el érvényét, mert azt nem ,,bevezették" egykor, hanem élték. és ezáltal folyamatosan alkották, formálták és töretlenül hagyományozták az egymást követő nemzedékek.. A ,,többnyelvű és többszokású" népelemeknek egyformán otthont és hazát nyújtás intézményes ké pessége és tényleges megvalósítása történelmi tény. Ezt látnunk és láttatnunk kell! Fel kell mutatnunk, hogy a magyarság főszereplésével elvitathatatlan, és mai mércékkel is világraszóló politikai-kulturális csúcsteljesítmény valósult meg a Kárpát Medence történelmében. Ez a társadalmi-kulturális mű - amelynek a hagyomány megszentelte szimbóluma a Szent Korona - tette a Kárpát Medencét, mint természet adta okokból egységes térséget politikai egységgé, azaz országgá, és az Ország nemzetközösségének polgárává, vagyis népből nemzetté, nemre, nemzetiségre, nyelvre, szokásra, felekezetre tekintet nélkül a térség minden rendű és rangú és nemzetiségű honosait minden korszakban, közjogilag 1868-tól! Ezért

I.) az 1100 éves történelmi közjogi hagyománynak, a történeti - állampolitikai, és nem nemzetiségi értelemben véve ,,MAGYAR" - alkotmány köteles érvényre juttatásának legfőbb - de korántsem kizárólagos - letéteményese a jelenlegi körülmények között szükségszerűen a magyar állam maradt, amely ezirányú kötelezettségét sem el nem hanyagolhatja, sem senkire át nem háríthatja;

II.) a jelenkori magyar állam- és nemzetpolitika lehetőségei és feladatai szorosan és kötelességszerűen összehangolandók, de nem azonosak a jelenleg idegen állami környezetben élni kénytelen magyarság politikai lehetőségeivel és ebből eredő feladataival;

III.) a környező államokbeli magyarság jogos és minden módon támogatandó autonómia törekvésének legfőbb akadályát, az őket bekebelező államoknak - sajátos, de valós lelki kényszerből eredő - a magyarsággal szemben érzett fenyegetettségi rögeszméjét rábeszéléssel vagy meggyőzéssel, még kevésbé erőhatalommal bizonyosan nem lehet eloszlatni. Még annál is kevésbé az önkormányzatra törekvésnek az elárulásával vagy cserbenhagyásával bármiféle, a mai körülmények között szükségszerűen hamis államközi ,,barátság" ellenében! Őszinte béketörekvés minden érintett fél részéről csak az ezredéves történelmi múlt ésszerű és harmonikus feltámasztására törekedhet, mert egyedül és kizárólag ez teremthet ismét és végleg megbonthatatlan egyetértést, az ebből fakadó békét és virágzást kivétel nélkül minden érintett térségbeli nemzet és állam, ezáltal pedig egész Európa és a nagyvilág számára!

Teljes írás: http://www.kincsesláda.hu/aktualis/content.php?article.23