Psalmus Hungaricus

I.

Vagy f�lezernyi dalt meg�rtam
s e sz�t: magyar,
m�g le nem �rtam.
Cs�b�tott minden idegen boz�t,
minden szerelmet bujtat� liget.
�, mily h�lyog borult szememre,
hogy meg nem l�ttalak,
te elhagyott, te b�s, kop�r sziget,
magyar sziget a n�pek �ce�nj�n!
Mily �lom �ml�tt �lmod� f�lembe,
hogy nem hatolt bel�
a vad hull�mver�s morzsol� harsog�sa,
a morzsol�d� kis sziget keser� mormog�sa.
Jaj, mindenb�l csak v�d fakad:
mi�rt k�m�lted az er�t,
mi�rt k�m�lted v�lladat,
mi�rt nem vert�l sziklat�lt�st,
er�s, nagy v�d�g�takat?
Elhagytam koldus, t�kozl� ap�mat
s aranyat �stam, �n gonosz fi�!
Mily szent vagy te, kolduss�g
s te s�rarany, te sz�ps�g, mily hi�!
Koldusap�m visszafogadsz-e,
bed�lt visk�dban helyet adsz-e,
ha most l�badhoz borulok
s el�d �nt�m minden dalom
s f�rges rongyaid cs�kkal illetem
s �szk�s sebeid tiszt�ra nyalom?
Nagy, �js�t�t �tkot mondok magamra,
verset, mely nem zen�l,
csak felh�r�g,
eget-nyit�, poklot-nyit�
�tkot, hogy z�gjon, mint a sz�l,
b�gj�n, mint megt�pett-szak�ll� v�n zsid�
zsolt�ros jajgat�sa
Babylon vizein�l:
          Ep�v� v�ltozz�k a v�z, mit lenyelek,
          ha t�ged elfelejtelek!
          Nyelvemen izz� vasszeget
          �ssenek �t,
          mikor nem t�ged emleget!
          H�nyjon ki k�t szemem vil�ga,
          mikor nem r�d tekint,
          n�pem, te szent, te k�rhozott, te dr�ga!

II.

�, �n tudom, hogy mi a nagyszer�,
a minden embert megsimogat�
t�g mozdulat,
az �let s hal�l titk�t kutat�,
b�lcsen nemes, sz�p, g�r�g hangulat.
A h�ssel b�ztat�, k�z�s �s tiszta t�,
a szabads�g, mely minden tengerekben
sikongva �szik, ujjong �s mulat!
Kezem gy�m�lcs�t
minden f�r�l szedett.
Nyolc nemzet nyelv�n sz�ltam �letemben
�s minden fajt�k lelke f�rdetett.
S most m�gis, m�gis �rul� vagyok,
a minden-eszme sajg� �rul�ja,
most m�gis b�sz barlanglak� vagyok,
von�t� vad, ki vack�t f�lti, �ja,
vad�llat, t�z k�r�m
�s csattog� agyar
s ki eddig mondtam: ember! -,
most azt mondom: magyar!
�s h�romszor ki�ltom
�s holtomig ki�ltom:
magyar, magyar, magyar!
A nagy gy�m�lcs�s f�j�r�l szakadt
alm�b�l minden n�p fia ehet,
de n�kem nem szabad,
de n�kem nem lehet.
Dalolhat b�rki �des szavakat
�s b�ghat l�gyan, mint a lehelet
s b�zv�st nyugodhatik, hol v�rja pad,
s ha kedve t�mad, b�rhov� mehet,
de n�kem nem szabad,
de n�kem nem lehet.
B�n a mosolyg� pillanat, mit lelkem elheny�l,
sz�vszakad�sig �gy kell �nekelnem
Babylon vizein�l:
          Ep�v� v�ltozz�k a v�z, mit lenyelek,
          ha t�ged elfelejtelek!
          Nyelvemen izz� vasszeget
          �ssenek �t,
          mikor nem t�ged emleget!
          H�nyjon ki k�t szemem vil�ga,
          mikor nem r�d tekint,
          n�pem, te szent, te k�rhozott, te dr�ga!

III.

Firenze k�pei, holland vir�gok,
z�ld tengerek halk, �lmos loccsan�sa,
�jultat� gy�ny�r�s�gek,
P�ris t�ze, Velence csillog�sa,
m�g lelkemet is leh�nyom,
bez�rom, hogy ne l�ssa.
Ha atomokra bomlik is,
miattuk minden sejtem,
ha arcom k�kre torzul is,
mind, mind, mind elfelejtem!
Hajam csapzottra borzolom,
mint gubancos csep�t �s sz�rke k�cot
�s g�ggel viselem
fajt�m egyenruh�j�t:
a foltozott dar�cot.
Mert annak fia vagyok �n,
ki a k�sz�bre t�ve,
a k�ls� s�t�ts�gre vettetett,
kit vernek ezer �ve,
kit nem fogad mag�ba soha a b�ke r�ve!
Bolyong�som puszt�in,
a v�gtelen nagy �jen
csak az � szive f�nylik,
� a r�geszm�m, v�gs� szenved�lyem,
r�fon�dom, rajta kuszom
f�lfel�, mint sz�l�kar�n a kacs.
Mogorva lettem,
kem�ny, s�t�t �s sz�tlan �s makacs.
V�r csurgott r�m �s nem tudom lemosni.
Jajt hallottam �s nem tudom feledni.
A holtakat nem tudom eltemetni.
Egy eszel�s dal lett az utit�rsam,
rekedt dal, nem zen�l,
csak h�r�g, mint a sz�l,
z�g, mint vihart�l r�ncig�lt f�k
Babylon vizein�l:
          Ep�v� v�ltozz�k a v�z, mit lenyelek,
          ha t�ged elfelejtelek!
          Nyelvemen izz� vasszeget
          �ssenek �t,
          mikor nem t�ged emleget!
          H�nyjon ki k�t szemem vil�ga,
          mikor nem r�d tekint,
          n�pem, te szent, te k�rhozott, te dr�ga!

IV.

Mit n�kem most a Dante terzin�i
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott v�reimre
hull m�r a f�ld �s d�b�r�g a hant,
mikor a b�s kor harson�ja
falakat d�nt �s lelket ingat,
mikor felejtett, �si sz�ra
kell megtan�tni fiainkat,
mikor r�m�t a falvak csendje
s el�nt a semmi �rja minket
�s sz�lni kell �s nemzeni
s magunk k�p�re kalap�lni
v�nnyadt gyermekeinket!
Mit b�nom �n a t�rt�nelmet
s hogy egykoron mi volt!
Lehetsz-e b�lcs, lehetsz-e k�lt�,
mikor any�d sikolt?!
Eur�pa, �n nagy mesterem,
l�mcsak miv� lett fogadott fiad!
Mily korcsbesz�d�, hitv�ny,
elvetem�lt �s tagad� tan�tv�ny.
Addig paskolta �ztatott k�t�l,
m�g megsz�k�tt �s elriadt.
F�j a f�ldnek �s f�j a napnak
s a mindens�gnek f�j dalom,
de aki nem volt m�g magyar,
nem tudja, mi a f�jdalom!
Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
a szel�d Isten k�nnyezett s �gy tan�totta ezt,
�m annak a kez�ben, kit fegyver szorongat,
a fegyver megdics��l �s ragyogni kezd.
Ez�rt nem is h�ny�dom m�r magamban,
vallom, hogy igazam nincs
�s m�gis igazam van
�s m�t�l fogva �nnekem
�r�kre ez az �nekem:
          Ep�v� v�ltozz�k a v�z, mit lenyelek,
          ha t�ged elfelejtelek!
          Nyelvemen izz� vasszeget
          �ssenek �t,
          mikor nem t�ged emleget!
          H�nyjon ki k�t szemem vil�ga,
          mikor nem r�d tekint,
          n�pem, te szent, te k�rhozott, te dr�ga!

V.

Idegen-v�r� �s besz�d�
kenyeres j�pajt�saim,
kikkel egy�tt bolyongtam az emberis�g liget�t,
kiket szerettem,
s kik szerett�tek l�gy szivem
nyitott �s �nekl� seb�t,
nekem is f�j, higyj�tek el,
hogy zord a sz�m �s homlokom set�t.
Nekem is f�j, hogy b�csuzom,
mert imm�r m�s utakra kell mennem,
de �gy zeng most a tr�njavesztett
magyar Isten parancsa bennem
s �n nem tagadhatom meg �t,
mikor beteg �s reszket� �s nincs t�bb� hatalma,
mikor pal�stja cafatos �s fekv�helye szalma.
Nincs m�s testv�rem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta �llok poszton,
csak t�le k�rek kenyeret
s csak �, kivel a kenyeret megosztom.
Sok t�velyg�s �s sok kanyar
ut�n jutottam el ide:
ha b�n�s is, magyar
s ha tolvaj is, magyar
s ha gyilkos is, magyar,
itt nincsen alku, nincsen semmi "de".
Gy�l�letes, ki �nnepl� ruh�j�t
s vir�gos lelk�t fitogtatva henceg, -
mi elesettek, p�ri�k vagyunk,
testv�rek a nyomorban �s a b�nben,
s�padtak, torzak, b�lyeges fegyencek.
Z�gjon fel h�t a magyar zsolt�r,
d�ljon a boldog, �ji �lomokon,
seperjen �t a fekete,
tarajos �s hideg hull�mokon
v�rk�nnyet csepeg� f�kly�k f�nyein�l,
Babylon vizein�l:
          Ep�v� v�ltozz�k a v�z, mit lenyelek,
          ha t�ged elfelejtelek!
          Nyelvemen izz� vasszeget
          �ssenek �t,
          mikor nem t�ged emleget!
          H�nyjon ki k�t szemem vil�ga,
          mikor nem r�d tekint,
          n�pem, te szent, te k�rhozott, te dr�ga!

VI.

Sz�raz nyelvem kisebzett,
�g� fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma S�ndor,
hogy felkutassak minden magyart.
Sz�kelyek, ott a b�rcek szikla-mell�n,
�ljetek mell�m!
Magyarok ott a Tisza partj�n,
magyarok ott a Duna partj�n,
magyarok ott a t�t hegyek k�zt
s a b�cskai sz�l�hegyek k�zt,
�ljetek mell�m.
Magyarok Afrik�ban, �zsi�ban,
P�risban, vagy Amerik�ban,
�ljetek mell�m!
Ti ezt�n sz�let�k s ti porl�csontu �s�k,
ti r�ghalott reg�s�k, ti v�rtanuk, ti h�s�k,
�ljetek mell�m!
�lj ide, gy�lj ide, n�pem
s hallgasd, amint �nekelek,
amint a h�rfa h�rjait,
fesz�lt idegem h�rjait
jajgatva t�pem,
�, n�pem, �rva n�pem! -
- dalolj velem,
mint akit f�st�s l�ngokra sz�tottak
v�rsz�n�, �set�t, neh�z, fanyar borok,
dalolj velem h�r�gve
�s z�gva �s d�r�gve,
t�zmilli�, sz�zmilli� torok!
�nekelj, hogy vil�gg� h�mp�ly�gj�n
zsolt�rod, mint a poklok tikkadt, k�nk�ves szele
s Eur�pa fogja be f�l�t
s ny�gj�n a borzalomt�l
�s �r�lj�n bele! -:
          M�rges k�gy� legyen eledel�nk,
          ha t�ged elfeled�nk,
          �, Jeruzs�lem!
          Nyelv�nk�n izz� vasszeget
          verjenek �t,
          mikor nem t�ged emleget,
          �, Jeruzs�lem!
          Rothadjon el l�bunk-kez�nk,
          mikoron hozz�d h�tlenek lesz�nk,
          �, Jeruzs�lem, Jeruzs�lem!