Tompa László

EGY KEVÉLYKEDŐHÖZ

"Aki magát felmagasztalja: megaláztatik."

Te magadban olyan
Biztos vagy, oly szilárd,
Mintha már sohasem
Vallhatnál semmi kárt.

Kétséged soha sincs,
Hogy mi rossz és mi jó,
Míg nekem rendesen
Jó, rossz: kemény dió.

Én megvallom: bizony
Tévelygek eleget.
De néha azt hiszem,
Egy titkos kéz vezet.

Annak keze, ki míg
Itt vergődtet, gyötör,
Éjente mint harang
Biztat meg messziről.

Ki míg töviseken
Botorkáltat tovább:
Olykor bizalmasan
Hallatja mély szavát.

S én mély-mély titkait
Tikkadtan figyelem,
Kezdvén megérteni:
Ő mindig kegyelem.

Az akkor is, ha sujt,
Kínok tüzére vet:
Így szelidítgeti
Vad, s hiú szívemet.

Csak tűrök hát, amíg
Fölöttem egy napon
Sátracska lesz az én
Meglelt alázatom.

Sátor, mely gőgöt és
Hiúságot kizár,
S amelynek földje: túl
És innen közt határ.

Az átkelés nekem
Így nem lesz tán nehéz -
...De mi vár rád, ha majd
Az átkelőhöz érsz ?!