Nagy L�szl�:

V�LLAMON B�R�NYOS �GGEL

Ny�r csak az�rt s�t, hogy majd egyszer
lesz�reteljen v�sz vagy fegyver.

Ki �gy, ki �gy, f�ld�n vagy �gen,
mindent megtud rettenet�ben,

amikor nincs m�r mi meg�vn�,
rejtelmek v�lnak foghat�v�,

nagy f�ny mennyd�r�g s ama k�rt�t
sik�rolj�k f�lborzadt f�rt�k,

nyakak, ha nem hajlottak m�snak,
megbicsaklanak a hal�lnak,

t�d�re a hegy k�szikl�ja,
harckocsi ront harmonik�ra,

t�nd�rszemek, �nekes nyelvek
megfagynak, f�ldben megerjednek,

s r�zk�dhat a sirat�k h�ta,
a Mindens�g nem borul gy�szba!

Mi vagyok �n, ha e plan�ta
csak egy bev�rzett margar�ta!

�gy is ember, se b�lcs, se b�szke,
�gi, f�ldi vir�gz�s t�kre,

r�gyt�l gy�m�lcs-rogy�sig l�t�,
eny�szeten is �tvil�gl� –

csonth�rtya-dobja minden k�nnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.

Sorsom egy mereng�s kit�rja,
iktatja az elme mag�ba.

�n az �t�lettel beteltem,
akarom hogy ne is feledjem,

tudjam hogy v�g�lis kiny�jtnak,
igy v�gtass, sz�v, az iszony�nak.

V�llamon a b�r�nyos �ggel,
s a nemval�sul� rem�nnyel

legyen a koloncom t�m�rdek!
Kik elm�lnak: sz�rnyen szeg�nyek!