F�st Mil�n 

A magyarokhoz

Oh j�l vigy�zz, mert any�d nyelv�t b�zt�k r�d a sz�zadok
S azt meg kell v�dened. Hallgass re�m. Egy l�thatatlan l�ngol�s
Teremt� meg e nagy vil�got s benned az lobog. Mert n�ked is
                van l�ngod:
Szent e nyelv! S t�bb kincsed nincs neked! Oly csod�s nyelv
                a magyar. R�v�let fog el, ha r�gondolok is.

Ne hagyd teh�t, hogy elmer�lj�n, visszas�llyedjen a k�dbe,
                melyb�l sz�rmazott
E nemes-sz�p alakzat... Rossz id�k futottak el feletted,
Megbontott a t�li gond �s roml�sodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatt�k hitedet, az eszed megzavart�k, szavak �radat�val
                ellept�k vil�godat,
�rad�s szenny�vel bor�tott�k be a kertjeid, vad v�zi sz�rnyek
                ett�k vir�gaid, – majd a vad burj�nz�s
Mindent ellepett ut�na, – oly term�s volt ez e t�rs�geken emberek!
Hogy �sz�kk� v�lt minden, aminek sud�rr� kelle sz�knie...

De l�gy t�relmes, – sz�lok hozz�d, – vedd a Libanon
�s c�drus�t, e h�romezer�ves sz�zet, – r� hivatkozom, mert
                onnan v�ndoroltam egykor erre
Tekintsd �t, – t�relmes p�rt�j�val hajladoz a sz�lben nem jajong,
De b�lcsen hallgat s v�r, am�g a negyedik, nagy �vezredben
Kibonthatja a gy�m�lcs�t e nagyvil�g el�. S t�n ez a sorsod itt.
Ki f�nnyel s�t�ts�get oszlat, holtat ejt s �l�t emel,
Bor�latodra majdan r�tekint. Halld szavam'
�n pr�f�t�kt�l sz�rmazom.

(1930 k�r�l)