Hálatelt szívvel köszönöm a Sütő András díjat!

Ülök az asztalom mellett, előttem egy nagy bronz korong. Nyugodt, derűs tekintettel Sütő András néz róla rám. Hátán tömör egyszerűséggel az ércbe vésve: Sütő András - díj, a nyelvőrzés díja.

A tegnap kaptam ezt a díjat, a dévai tanfelügyelőség dísztermében adták át. Abban az épületben, melyben nagyon sokszor megfordultam annak idején. Szorongva itt találkoztam újból és újból a megyei tanfelügyelővel, és az ő munkatársaival. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ha állami gondozásban is vannak a gyermekeinknek, joguk van, hogy anyanyelvükön tanuljanak. Hihetetlen kemény falakkal találtuk akkoriban szemben magunkat. Rengeteg szidást, elutasítást, még fenyegetést is kaptunk. A tanítónőinket az iskolában újból és újból meglátogatták, ők sírva jöttek haza. Én meg másnap ott álltam a tanfelügyelőség ajtajában, hogy szelíden megkérdezzem, hogy mit kellene még jobban csináljunk a békesség kedvéért.

Kollégáimnak mindig azt mondtam, hogy a hatósági emberek nem rosszak, csak nekik egyszerűen szokatlan az, hogy a hosszú kommunista rendszerből jövet, ahol állami monopólium volt a gyermeknevelés, egyszerre csak megjelenik a pályán egy civil, aki még a tetejében szerzetes pap is, és magyar nyelven akarja oktatni a gyerekeket. Ferences kisebb testvérként minden elutasítást, szidást meghallgattam, de a szeretet világot formáló erejében bízva mindig arra kértem őket, hogy ne szóban, hanem írásban tiltsák meg nekünk a magyar nyelv használatát. Persze erre soha nem került sor, ilyen jellegű levelet soha nem kaptam. És ugye amit írásban nem tiltanak meg, az nincs is megtiltva. Gyermekeinket oktattuk anyanyelvünkön, és azokat az értékeket, melyek bennünket meghatároznak, tovább adtuk a ránk bízott kicsinyeknek.

Így visszanézve be kell vallanom, hogy biza nagyon sokszor emberi értelmem számára teljesen kilátástalannak tűnt a szeretet forradalma, az hogy szelíd jósággal, emberi szóval áttörést érhetünk el az előttünk magasló falakon.

Tavaly Déva városa díszpolgárrá választott, most meg átvehettem a nyelvőrzés díját a Hunyad megyei tanfelügyelőség épületében. És közben a gyermekeink tanulhatnak anyanyelvükön, s közülük több mint 100-an érettségizhettek magyarul, ötvennél többen egyetemeken-főiskolákon vannak, eredményeket, diplomákat szerezhetnek. Én alázattal annyit mondhatok, hogy mindez győzelem, a kitartó szeretet győzelme a sötétség felett.

Tudatában vagyok annak, hogy ezek az elismerések nem nekem szólnak, mert mindez a hit diadala. Most már nem csak hiszem, hanem tudva hirdetem, hogy az őszinte emberi szó, a szelíd jóság világformáló erő, hegyeket mozgat, falakat dönt le, és új világ kapuit tárja ki előttünk. Hiszem, hogy határtalan távlatok nyílnak előttünk, az emberiség előtt, és Isten országa, melyet nap mind nap kérünk az Úr imájában, eljön, és otthonunk lesz. Izgalmas nagy kaland, emberhez méltó kihívás felépíteni a szeretet társadalmát. A kétségbeejtő félelem, az emberi gyengeség, a bűn, bármilyen hangosan is harsog, nekünk nem szabad letérni a szeretet útjáról, ha éjsötét terül is ránk, élő hittel menjünk tovább hűségesen Krisztusi úton. A szeretet forradalma, testvéreim, győzni fog!

Kisebb testvéri alázattal, Csaba t.