Nyiri János 2007. május 7. 00:00 gondola


Valóban, az MSZP a saját legrosszabb álmait is alulteljesítette. Hiába a permanens sikerpropaganda ("az államháztartás adatai a vártnál jobban alakultak", egészen addig, amíg az inflációs előrejelzés 6,3 százalékról 7 százalékra módosult, amit kormánynyelven úgy írnak, hogy 6,9), a legbizalmasabb közvélemény-kutatók jelzik: megindult a csuszamlás.

Az MSZP ugyanis immár nem szimpla népszerűségvesztésben van. Az MSZP ezekben a hetekben játssza el Kádár népének a bizalmát. És ha Kádár népe elfordul az MSZP-től, akkor lesz itten igazi rendszerváltás.

A szocialisták belenavigálták magukat egy politikai csődbe. Különleges csőd ez, mert a párt kezében a kormányrúd, immár öt éve ismét folyamatosan, a párté az országgyűlési többség, és a pártnak nem kell viselnie az elsődleges politikai felelősséget a vidéki Magyarország összeomlásáért sem, mert - igen bölcsen - elveszítették a megyei választást. Legalábbis az újabb ismeretek fényében bátran elkönyvelhetjük, hogy a budapesti szoci fővezérség tavaly nem akarta megnyerni a megyéket.

És most mindez a visszájára fordul. Mint egy Shakespeare-drámában.

A kormányzati hatalom nem jelent mást, mint adószedést, a korábbi tartozások törlesztésére. Az országgyűlési többség nem jelent mást, mint kiszolgáltatottságot a szabad demokrata piócáknak, akik a rájuk jellemző alapossággal szívják ki az utolsó cseppig az éltető nedveket a szocialistákból, és persze az országból. És ezt mindenki látja, már maguk a szocialisták is.

És végül a helyi hatalom átengedésével nem sikerül a helyi csődöket a Fidesz nyakába varrni, mert annyira még a baloldali szavazók sem hülyék, hogy ezt is elhiggyék.

Mindennek tetejébe ott van a miniszterelnök. Akit megváltóként fogadtak a 2004. évi EP-választási vereség után, és aki valóban a szarból hozta vissza nekik a kormányzást, mint ezt helyes önkritikával állapította meg balatonőszödi beszédében.

Csakhogy a miniszterelnök figurája is a visszájára fordult. A politikai esszenciát Cseh-Bereményi klasszikus tömörséggel rögzítették: "Richárd király a nagy vég előtt öt felvonásra divatba jött." A Shakespeare-dráma életre kel... De már az ötödik felvonás kezdődik.

Immár a baloldali szavazók is kezdenek rádöbbenni, hogy Gyurcsány Ferenc nem alkalmas miniszterelnöknek. Érdekes ember a baloldali szavazó. Nem zavarja, ha a néki kedves kormányfő éveken át az ő szemébe hazudik, a választási siker feloldozást ad.

Az viszont már zavarja a baloldali választót, hogy a miniszterelnök, aki nagyban játszik, most az ő egzisztenciáját nyeri el. Az ő orvosát, az ő nyugdíját, az ő élelmiszerárait, az ő munkahelyét és nyaralását, az ő anyjának kedvezményes szocotthoni ellátását.

A baloldali szavazók immár nagyon is mérhető hányada kezd rádöbbenni, hogy a Fidesz kritikája Gyurcsány Ferencről és az ő kormányáról: igaz. Valóban hazug a Gyurcsány, mert nem mondta, hogy az élet megszokott kereteit szét fogja verni. Valóban hazug, mert állandóan reformot ígér, és minden csak rosszabb lesz.

Az a kérdés, mikorra fogy el az MSZP bizalma Gyurcsányban. Az MSZP és az SZDSZ között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi párt létezik vidéken is. És a vidéki MSZP hovatovább haldoklik. Ráadásul a fővárosi MSZP kibogozhatatlan viszonyba keveredett Demszkyvel és az SZDSZ-szel. Amit csak tetéz az, hogy Budapest működésképtelensége annyira nyilvánvaló, hogy már a legelvakultabb szocialisták sem képesek nem észrevenni.

Az MSZP-SZDSZ viszony leírható egy szónoki kérdéssel: megvárjuk-e, elvtársak, amíg a Margit híddal együtt mi is a Dunába roskadunk, vagy még a teljes korrodálódás előtt kimondjuk a válást a főpolgármester úrtól?

A helyzet annyival is nehezebb, mert a nem baloldali Magyarország apátiája lassan ismét oldódni kezd. Az oldódást nem valamilyen Fidesz szervezte akció hozza el, hanem maga az idő. A dolgok hullámmozgása. És őszre várható a nagy élénkülés. A nyár, szokás szerint, oldja a feszültségeket, mert olyankor nincs fűtésszámla, bérlet a gyereknek, tandíj stb. "Jön a nyár, olyankor könnyű az élet", áll a dalban.

Szeptemberre be kell fejezni ezt a mostani kurzust, mert akkor akármi is lehet. Például az emberek vitathatatlan többsége követelni kezdi a választ a következő kérdésekre:

Miért kell nekünk pontosan adót meg járulékot fizetnünk, ha egyszer Gyurcsány Ferenc a hatóság becsapásával visszakaphatta a saját házi luxusmedencéje, szaunája, egyebei után az áfát? Tisztázzuk csak a FITTELINA KFT. ügyét!

Miért kell nekünk hivatalosan, adózva, járulékozva dolgoznunk, ha egyszer Gyurcsány Ferenc évekig folytathatott üzleti tevékenységet egy be nem jegyzett, jogilag nem létező cég, a NOMENTANA KFT. nevében? Miként lehetséges, hogy mások ilyesmiért letöltendő börtönbüntetést kaptak, az ő ügyében pedig elpárolog az ügyészség tenniakarása?

Hogy van az, hogy a kormányfő rendkívül csinos és okos felesége, a hazaáruló Apró Antal unokája pénzügyi jogot tanít az egyetemen? Vajon ő, az okos tudósnő, mit gondol, mit mond tanítványainak a NOMENTANA és a FITTELINA ügyeiről?

Ki volt GYURCSÁNYI, aki megígérte Kulcsár Attilának, hogy mindent elsimít? És miért semmisítette meg a kormányzati hivatal az ügy összes tárgyi bizonyítékát?

Miként lehet valaki olyan szerencsés, hogy az állam Balaton-parti meg a Parlamenttől száz méterre lévő nagyingatlanokhoz juttatja, méghozzá INGYEN? És mi köze van Gyurcsánynak azokhoz, akik ezeket a néki rendkívül kedvező szerződéseket a közvagyon kezelőjeként aláírták?

Hogy van az, hogy Gyurcsány Ferenc régi "ismerősei" hatalmas INGATLANBIZNISZt kavarnak, amelyben a fél Lipótváros gazdát cserél, mégpedig a tulajdonos magyar nép számára követhetetlen módon?

Hogy van az, hogy egészségügyi reform címén óriási INGATLANBIZNISZek bontakoznak ki?

Hogy van az, hogy az Európai Uniótól pályázati úton megszerezhető pénzek ügyében hét hónapig senki ember fia nem tájékozódhatott, kivéve a régi Gyurcsány-ismerősöket? Ők is "csak" azért, mert ők intézték...

Miért kell nekünk egy hazudozó fogságában szenvednünk négy évig, HA NEM AKARUNK?

Úgy fest, közeledik az idő, amikor a nagy többség felismeri, hogy a MI HAZÁNKAT lopják szét. És végre a többségben is felébred a tulajdonosi tudat. És akkor esetleg nem lesz olyan türelmes az istenadta nép, hogy Gyurcsány Ferenc békével távozhasson. Ezt kell mérlegre tennie az MSZP vezetésének, mert ha későn lépnek, akkor Gyurcsány tényleg magával viszi a pártot is, a süllyesztőbe.

Eljöhet még a nap, amikor már igen sürgős lesz a lemondás, mert a többség bíróért fog kiáltani. És Gyurcsánynak is érdemes megfontolnia, hogy a baloldal milyen gátlástalanul áldozta fel övéit, ha a politikai szükség úgy hozta. Lehet, hogy egyszer majd Szili Katalin fogja szóba hozni a törvényes felelősségre vonás kérdését?