A Duna-parti figyelemelterelő meeting vehemens "Fasiszták, menjetek haza" kiabálói elgondolkodtattak. Mit is ünnepeltünk május 9.-én?
Mint évtizedek óta belénkverték, s most ismét: a fasizmus feletti győzelem napját.

Kezdjük az elején.
1., A fasizmus feletti győzelem napja 1943 július 28. Előtte három nappal tartóztatták le a fasizmus szellemi atyját, Benito Mussolinit, s e napon oszlatta fel a Badoglio-kormány a fasiszta pártot.
     Vagyis két évvel mellédübörögtünk. Arról nem is beszélve, hogy a Dunába lövetés kitalálóinak (Kun Béláék) örökösei a Dunába lőtt zsidók emlékművénél ünnepelték annak a rendszernek a bukását e kicsiny kétéves késéssel, amely nem üldözte a zsidókat. Mert Mussoliniék nem üldözték őket. Úgybiza!

2., Előkerültek a szükség esetén mindig kéznél levő nyilasok.
      Nos, valóban voltak nyilasaink: de a hálisten rövid nyilas időszak alatt ugyanúgy idegen hatalom által megszállt ország voltunk, mint 43/45-ben Mussolini Salói Köztársasága - s nota bene: s mint a sokévtizedes szovjet megszállás alatt.
       E rövid nyilas időszak derék nyilasai rögvest a Magyar Kommunista Pártot erősítették a megszállóváltás után. Nem mellékes!
       Hasonló átöltözést nem róhatunk fel Mussolini feketeingeseinek.
     Csakhogy ismét baj van a dátumokkal: a magyarországi nyilasvilág bizony 45 április elején véget ért..
     A mellédübörgés egy hónapnyi.

3., Csak úgy dőlt betűkkel szúrom közbe: és ha nincs nyilasvilág Magyarországon? Akkor a kommunizmus veres csillagát zászlaját a Somme-ig vitték volna a szovjetek egyvégtiben...
      Dilemma a javából. Bár megérteti velünk a vereszászlósok esztelen nyilasozásának alapindokát....

4., De nézzük ezt a május 9.-ét. A Győzelem Napját.
1945. május 3.-án Montgomery tábornagy Lüneburger Heidén lévő főhadiszállásán von Friedeburg vezértengernagy vezetésével megjelent a fegyverletételről tárgyalni kívánó német delegáció. Bukolikus jelenet: a visszaemlékezők egyike szerint Monty épp borotválkozott, lakókocsija ablakán kitekintve naívan megkérdezte segédtisztjétől: "Kik ezek az emberek?" A fegyverletételi szándékot kinyilvánító vezértengernagynak pedig csak ennyit mondott, nem éppen katonásan: "Ezt 1939-ben kellett volna meggondolni..."
  E tárgyalások végső folyományaként 1945. május 7.-én éjfél után 2 óra 41 perckor Reimsben az összes szövetséges hatalom képviselői előtt a németek aláírták a feltétel nélküli kapitulációt.
Ismétlem: május 7.-én. Hajnalok hajnalán. Május 7,-én.
Összes szövetségest írtam: a szovjeteket képviseletére Sztalin Ivan Szuszlaparov tábornokot jelölte ki. Ott is volt, alá is írta, aztán eltűnt valahol Szibériában.
Mert Sztalinak ez nem volt elég.
Május 9.-ére Berlinbe rendelte a német fél képviselőit, s egyedüli győztesként mégegyszer eljátszatta velük az aláírási komédiát.
  Ebben az esetben javult a mérleg: már csupán 2 napot dübörögtünk mellé.

Tehát összegezzünk:
A fasizmus feletti győzelem napja nem lehet, lásd az első pontot.
A nyilasok feletti győzelem se nagyon, lásd a második pontot.
A náci Németország feletti sem.
    Hát akkor ugyan mit ünnepeltünk tegnap gyurcsányilag?