Igen. Ez még egy fontos probléma. Mi kell az antifasizmushoz? Mi kell az antifasizmushoz 2007-ben, Európában? Vagy hogy máshonnét közelítsük meg a problémát: kell-e 2007-ben, Európában fasiszta az antifasizmushoz?

Nem. Éppen az nem kell hozzá. Adott itt, Európában egy sajátos helyzet. Európa tele van antifasisztával, s eközben gondolkodó ember lámpással keresi kínjában a fasisztát. Ugyanis a gondolkodó ember úgy képzeli, az antifasizmus elengedhetetlen feltétele, hogy ne mondjam attribútuma a fasizmus; antifasisztához úgy tartozik hozzá a fasiszta, mint jó disznótoros vacsorához a párolt káposzta. Alapvető hibája ez a gondolkodó emberek logikájának.

Európában ma éppenséggel csak és kizárólag antifasisztára van szükség az antifasizmushoz. Mert nagyot változott a világ! A hitlerájban úgy szólt a mondás: Ki a zsidó? Azt én mondom meg... Ma, ebben az európai kuplerájban pedig így: Ki a fasiszta? Azt mi mondjuk meg!

Ki a mi? Ők. Az antifasiszták. Kivétel nélkül szélsőségesek. Az öregebbje mind-mind maoista volt annak idején. Maoista, Pol-Pot-rajongó, vörös hadsereg frakciós; '68-as, lázadó diák. Csupa-csupa hülye, de tényleg. És nem nőtték ki. Úgy maradtak. A fiatalabbja ugyanilyen. Frusztrált. Otthonról örökölte. Látja a valóságot, de nem tudja bevallani. Ki a múltat nem tudja bevallani, ki a jelent.

A köztársaság miniszterelnöke a minap úgy beszélt, mint Adolf. Tekintsék meg figyelmesen. Nézzék meg a gesztusait, hallgassák az elcsukló hangját, nézzék a beteg arcát: elhitte magát. Ő maga a hazugság. És elhiszi önmagát. Tragédia. Beszél az antifasizmusról az antifasisztáknak. Egyedül annak, egymás között. Meghitten, a valóságtól nem zavartatva. Boldogok így. Ha nem lennének antifasiszták, megszűnnének létezni. Olyanok ők, mint a híres japán katonák a szigeten. A dzsungelben. Húsz éve vége a háborúnak, de ők még harcolnak. Ezek a mi antifasisztáink. Szerencsétlenek. Szégyenkezzünk? Persze, kicsit - de ne nagyon. Európa lett ilyen.

Ahhoz, hogy megértsük a mi elmebeteg antifasisztáinkat, vessük vigyázó szemünket Párizsra. Megint. Itt a kín belül, ám kívül a magyarázat...

Párizsban harmadik napja zavargások vannak. Franciaország-szerte zavargások vannak. Olyan balos, Che Guevará-s elmebetegek zavarognak. Gyújtogatnak, őrjöngenek - és az ő gazember értelmiségük is tapsikol hozzá.

Tudják miért vannak zavargások Párizsban? Mert Sarkozy lett az elnök. És azok a szánalmas állatok, akik most ott az utcát dúlják, azt írják Sarkozy fényképe alá, hogy: FASISZTA! Ott most Sarkozy a fasiszta. Ott Sarkozy, itt... Akárki. Bárki. Akikre ezek a nyomorultak ráemelik vádló ujjukat.

Nyomorultak? Igen, egy részük feltétlenül az. Másik részük csak gazember, a harmadik meg egyszerűen ostoba. Hülye. Tudatlan. Áldozat. Szánalmas és tehetetlen áldozat. Játéka a gazembereknek. A gazembernek.

Ez a "civilizált világ" találmánya: a fasizmus nélküli antifasizmus. No és persze a "zéró tolerancia". Fontos dolog a zéró tolerancia. Bizonyos helyzetekben, bizonyos ügyekben nagyon fontos. Amúgy meg? Amúgy meg jegyezzétek meg: aki zéró toleranciát ránt, zéró tolerancia által vész el.
Bizony!
Csak azt nem tudom, ez most reménység, vagy tragédia... Valószínűleg mindkettő. Éppen ebbe kell belebolondulni.